Tom Hiddleston Guineában az UNICEF-fel - 2013

Boszorka666 írta:

Szerintem remek ötlet volt ez a topik!
A képek még mindig nagy hatást gyakorolna rám!
Nagyon-nagyon szerettem Tomot bár ez szerintem már nem titok!

Most, ahogy újra végignéztem a képeket és elolvastam, felidéztem, amit értek a blogjaiból, úgy érzem, ott Guineában talán még jobban magára talált, vagy megtalált magában olyan dolgokat, amik által még jobban kiteljesedhet, mint ember és mint színész.

Szerintem remek ötlet volt ez a topik!
A képek még mindig nagy hatást gyakorolna rám!
Nagyon-nagyon szerettem Tomot bár ez szerintem már nem titok!

Nos, arra gondoltam, hogy bár leginkább a Cikkek, hírek, megjelenések rovatban már kibeszéltük Tom útját az UNICEF-fel, és feltettük a képeket is, de úgy gondoltam, hogy ez a fantasztikus utazás megérdemel egy külön topikot, egy helyre összegyűjtve az összes kép és Tom blog bejegyzései. Remélem, hogy ti sem tartjátok rossz ötletnek.

Újra végignézve a képeket és beleolvasva a blogokba, egy sor jut az eszembe az egyik kedvenc dalomból: "I love you more than I knew..."

Akkor először a képgyűjtemény:

































Tudom, az egyik képen Luke van, nem Tom, de annyira aranyos a kép, hogy betettem ide...


Ezek pedig Tom blog bejegyzései:

Tom Hiddleston's Guinea field diary: Day 1

Tom Hiddleston's Guinea field diary: Day 2

Tom Hiddleston's Guinea field diary: Day 3

Tom Hiddleston's Guinea field diary: Day 4

Tom Hiddleston's Guinea field diary: Day 5

Ez pedig Sue fordítása, Tom első napi blogbejegyzéséről. Köszönet érte!


"Az első nap:

Elér, mint egy hullám. A borítékok, mint egy gördülő köd. Ez elmos, mint az árapály. Hőség.Nyugat-Afrikai hőség. Guinea. Forró.

A hóból jöttem. A repülőtér lezárások és légi járat törlések egy világából, a csúszós járdákról, gyapjas sapkák és a hideg ellen felállított gallérok közül.

De amikor csak órákkal ezelőtt leszálltam Conakryben, Guineában, a vám elszámolás után kiléptem az esti levegőbe. A hőség. A szubszaharai Afrika félreismerhetetlen illata. Zaj. Szagok. Forgalom. Nem a nyugati fővárosi forgalom, a zene és luxus légkondicionált portáljainak szervezett sávjai, de kézzelfogható a forgalom nyilvánvaló energiája a fejlődő világban: ember, állat, gép - mind hullámzik előre egy tolongó árapályban, melyben a rend láthatatlan egy nyugati szemnek, csupán mert eleinte úgy néz ki mint egy káosz.

Nem aludtam. Nem tudtam. Nagyon izgatott voltam. Fentmaradtam az éjszaka, előbb kitisztítottam a beérkező üzeneteim fiókját és kitakarítottam a házat. Hajnali 4:30. Egy kocsi jött és elvitt a Heathrowra. A közelben találkoztam a csapattal: Louise O'Sheaval és Pauline Llorcaval az UNICEF UK-tól, Harry Bordennel, a fényképészünkkel, és a barátommal Luke Windsoral, aki bemutatott engem Pauline-nek egy évvel ezelőtt. Az első útszakasz gyors volt: Londonból Párizsba, ahol találkoztunk Julien Harneisszel, aki az UNICEF-et képviselte Guineában az elmúlt három évben. Párizsból a Charles de Gaulle-ról az Air France sugárhajtásújával utaztunk Conakry-ig.

Majd aludtam. Amikor felkeltem már túl voltunk a leereszkedésen Nouakchottba, Mauretaniaban, ahol lecsökkent a létszámunk néhány utasra. A kabinom ablakán kívül: sivatag. Mérfőldeken és mérföldeken át. Hatalmas és ősi.

Mire megérkeztünk Conakrybe, a nap lenyugodott, és sötét volt. Átugrottunk egy 4x4-esbe, de csak fél perce voltunk a kocsiban, mielőtt Julien megkérte a sofőrt, hogy álljon meg. Az túloldalán az érkezési terminál parkolója tele volt gyerekekkel. Elszigetelve őket. Nem játszottak együtt. A földön ültek: magányosan és csendben. Olvastak. Mert, mint Julian magyarázta, ez az egyetlen biztonságos hely arra, hogy tanuljanak. Itt is van elektromos utcai lámpa nekik az olvasásra, és este nem végeznek házimunkát vagy dolgoznak. Néhány gyerek sétál egy órán át csak utána ül le a földre a parkolóban olvasni.

Egy ország, mint ez, azonnal ledönti a képzelgésed falait, és hátralöki azokat óriási távolságba, az ellenkező irányba. Ez tudattágító. Olyan érzés volt, mint az előző alkalomnál, Indiában a leszállás után. Az élet hemzseg minden sarokból és negyedből. Mégis érzem ahogy a saját valóságom kartondoboza kilapult és kinyílt. Most látom a világ peremét.

A kuszkusz és quiche után, Julian odaadta nekem az ország kevert történelmét. Amiből azt az elképesztő felfedezést tettem, hogy Nyugat-Afrikában, itt Guineában és Sierra Leone-ban, senki nem tanítja a gyarmatosítás előtti történelmet. Itt a "történelem" a francia gyarmatosítás késő tizenkilencedik századi eljövetelével kezdődik. Ez azt jelenti, hogy a kollektív tudatnak nincsenek történelmi ismeretei vagy részletes elbeszélései a francia gyarmatosító szokások strukturális integrációját megelőző időből. Guinea kikiáltotta a függetlenségét Franciaországtól 1985 októberében. Az összes szomszédos állam közül, Guinea adott a leghangosabban hangot az eltérő véleményének. Nem akarták a francia életmódot, nem akarták a francia infrastruktúrát, a francia társadalompolitikai rendet; vagy a francia kultúrát. Tudták, mit nem akarnak, de nem tudták - mert nem volt jövőképük - hogyan építsék újá az országot.

Az, hogy nem tudod, hogy mit akarsz, egy állam problémája, de ez szintén probléma a fejlődési szintben. Az UNICEF azért van itt, hogy segítse az ország jövőkepét a látomásukban, de ha hiányzik a jövőképük az egészségügyben vagy az oktatásban, ha hiányzik a társadalom jövőképe az alkotással kapcsolatosan, nagyon nehéz segíteni, vagy tudni, hogy hogyan lehet segíteni.

Vacsoránál, Julian mondott nekem valami elgondolkodtatót. Nyugat-Európában, a valóság aránylag rögzített. Guineában, a valóság értelmezése tág. A nyugaton, a folyamatos és szervezett információt nagyon gyorsan értelmezzük és hasonlóan gyorsan (esetleg pontatlanul) és mereven reagálunk az eseményekre, egyénileg és közösségileg, gyorsan és határozottan, mint egy társadalom. A BBC, a Guardian vagy a CNN megerősít vagy megcáfol, eseményeink egymásra hatása miatt: legyen az háború, egy új törvényjavaslat elfogadása, egy királyi esküvő vagy olimpiai aranyérem.

Guineában nincs hír; itt csak szóbeszéd van. Volt egy zaj a faluban. Néhányan azt mondják ez egy bomba, mások azt mondják pisztolylövés volt, megint mások azt mondják, hogy egy összedőlő épület volt, és megint mások szerint még mindig háború van. Talán ez a terület túl nagy, a különböző elemek túlságosan darabokra törtek, a beszámoló folytonossága túl kialakulatlan, így kellett megérteni teljes egészében. Guinea több békével lett megáldva, mint a szomszédai az új időszakban,és elkerülni látszik a belekerülést egy eldönthetetlen katonai konfliktusba. De ugyanez a törvényszerűség vonatkozik: egy szegény nemzetre, önmaga érzésének zavarosságával, nem remélem, hogy kiépítünk egy struktúrát amely elősegíti a társadalom nélküli lakosság szó nélküli élelmezését.

Azonnal világos lett, hogy a problémák egy fejlődő országban, amely hasonló mint Guinea, óriási, de egyszerűen meg lehet határozni, minthogy víz, élelem, egészségügyi berendezés, védőoltás és oktatás.

Elsősorban, a gyerekeknek, akik majd megöröklik az elkövetkezendőben, és formálják majd az ország jövőjét - szükségük van tiszta vízre, vasra, ásványi anyagokra, vitaminokra, oltásra a betegségek ellen és oktatásra."

(Integrációs struktúra= szerkezet beolvasztása)
(Infrastruktúra= Egy adott szervezet vagy szolgáltatás működéséhez szükséges eszközállomány hálózata.)
(A szövegvégi szómagyarázat nem szerepel a szövegben. :) )
~Sue