Cikkek, hírek, megjelenések

Teljesen elérted Lulu. :D Szerintem Tom majdnem egy hetet volt ott nem öt napot. Bár ha az landolástól vesszük, és azt hiszem a mai napot nem számoljuk, akkor tényleg öt nap volt...

Tom haza tért Londonba, de kaptunk két képet az utolsó napjáról Guineában.

Oh milyen jól érzi magát a gyerekek között, annyira szerettem ezt az embert!!!!!!!

Sue* írta:

Sebaj, ez sem elhanyagolható. Mindenkinek szüksége van a szellemi támogatásra. :)

Hoztam még egy kis szellemi támogatást, remélem elérem a célomat!
Jaj, Tom...

Sebaj, ez sem elhanyagolható. Mindenkinek szüksége van a szellemi támogatásra. :)

Sue* írta:

A lelkesítésért pedig hálás köszönet! :D Meg az Erő doppingért is. :)

Sajnos, csak ennyivel tudok hozzájárulni a küldetés sikeréhez...

Azt azért nem ígérem, hogy ekkorra meg ekkorra készen lesz, mert sajnos dolgozni is kell ,meg bármennyire imádom Tomot, azért mást is csinálok szabadidőmben, de azt megígérhetem, hogy rajta leszek azon, hogy minél előbb meglegyen. :) A lelkesítésért pedig hálás köszönet! :D Meg az Erő doppingért is. :)

Nagyon megható képek, nálam is az első kép a kedvenc, az arcáról annyi érzelem olvasható le. Imádlak Tom!

Sue: Nagyon örülnék a fordításnak, de mivel gondolom elég sok, akár csinálhatnánk felváltva is, egy részt te, egy részt pedig én.
Mostanában a suliban is van dolgom rendesen, de azért szabad időmben szívesen besegítek. :)
Csak szólj bátran.

Szerettem Tomot,már amennyire egy rajongótól kitelik!
Oh az első kép , annyira szép és megható, szerintem Tomot mélyen megérinte ez az apró érintés, amilyen érzelmes ember!
A képek láttán egy kicsit összeszorult a torkom és fátyolos lett a szemem, na jó inkább könnyes!
Jaj de drága vagy Sue, küldöm az Erőt neked!

Sue* írta:

Istenem az első kép... Összeszorult tőle a torkom. Oké gyerekek, az elgondolkodásomból megszületett az elhatározás. Lefordítom az összes napot amit írt! Velem van az Erő! *.*

Jaj Sue, el sem tudom mondani, mennyire örülnénk ennek!!! *tolja maga előtt az erőt feléd*

Istenem az első kép... Összeszorult tőle a torkom. Oké gyerekek, az elgondolkodásomból megszületett az elhatározás. Lefordítom az összes napot amit írt! Velem van az Erő! *.*

Mrs. Captain America írta:

Igen, én is aggódom hogy nem tweet-elt semmit azóta, de valószínűleg csak nagyon elfoglalt, vagy az internet
kapcsolatával lehet valami. Remélem a naplóját azért szorgosan írogatja, és hamarosan hallunk felőle :)

Csak ki kellett mondanom és már meg is érkeztek a képek és a 4. napról szóló blog...

Szeretem...

LuluDarling írta:

Hát nagyon reméljük!
Már két napja nem hallottunk semmit Tomról...annyira aggódom...persze tudom, hogy a múltkor írta, hogy nem nagyon van net...de szeretném tudni, jól van-e...

Igen, én is aggódom hogy nem tweet-elt semmit azóta, de valószínűleg csak nagyon elfoglalt, vagy az internet
kapcsolatával lehet valami. Remélem a naplóját azért szorgosan írogatja, és hamarosan hallunk felőle :)

Mrs. Captain America írta:

Persze, én is úgy gondoltam... :)
Béke van :D

Hát nagyon reméljük!
Már két napja nem hallottunk semmit Tomról...annyira aggódom...persze tudom, hogy a múltkor írta, hogy nem nagyon van net...de szeretném tudni, jól van-e...

Sue* írta:

Én meg azért, hogy saját kézzel írja alá az orrom előtt... *.*

Persze, én is úgy gondoltam... :)

Béke van :D

Én meg azért, hogy saját kézzel írja alá az orrom előtt... *.*

Mit nem adnék egy aláírt képért...

Köszönet a képekért és a fordításért!

Tom fantasztikus és csodálatos ember!Arra én is kíváncsi vagyok mennyiben változtatja meg ez az afrikai út!

Azt kell mondjam Tom csodálatos. Persze ez nem újdonság, de most nem a külsőre gondolok.
Végigolvastam a naplóját és leírt néhány nagyon is elgondolkodtató dolgot.
Egyszerűen lenyűgöz ahogyan érdekli a hely kultúrája, történelme, ahogyan törődik a gyerekekkel.
Mikor látod ezeket a képeket nem egy nagy Hollywoodi sztár jut az eszedbe, szinte már olyan mint egy átlag ember.
Nem tudom kifejezni a csodálatomat amit iránta érzek.
Szerintem az út után hatalmas élettapasztalattal fog hazatérni Londonba, és szerintem sok dolgok átértékel majd.
Köszi a képeket és a fordítás részletet Lulu! :)

Köszi a képet Gwen! Egyszerűen csodálatos ez az ember!!! Minden egyes alkalommal megremeg a kicsi szívem a szeretettől, amikor meglátom ezeket a képeket!
Egyébként kíváncsi vagyok, hogy Tomot mennyiben fogja megváltoztatni mindaz, amit ez alatt az idő alatt Afrikában lát és tapasztal...









A Tom Hiddleston (Hungary) facebook oldalról pedig Sue elkezdte lefordítani Tom naplóját az Afrikai útról, íme az első nap! Köszönet érte!


"Az első nap:

Elér, mint egy hullám. A borítékok, mint egy gördülő köd. Ez elmos, mint az árapály. Hőség.Nyugat-Afrikai hőség. Guinea. Forró.

A hóból jöttem. A repülőtér lezárások és légi járat törlések egy világából, a csúszós járdákról, gyapjas sapkák és a hideg ellen felállított gallérok közül.

De amikor csak órákkal ezelőtt leszálltam Conakryben, Guineában, a vám elszámolás után kiléptem az esti levegőbe. A hőség. A szubszaharai Afrika félreismerhetetlen illata. Zaj. Szagok. Forgalom. Nem a nyugati fővárosi forgalom, a zene és luxus légkondicionált portáljainak szervezett sávjai, de kézzelfogható a forgalom nyilvánvaló energiája a fejlődő világban: ember, állat, gép - mind hullámzik előre egy tolongó árapályban, melyben a rend láthatatlan egy nyugati szemnek, csupán mert eleinte úgy néz ki mint egy káosz.

Nem aludtam. Nem tudtam. Nagyon izgatott voltam. Fentmaradtam az éjszaka, előbb kitisztítottam a beérkező üzeneteim fiókját és kitakarítottam a házat. Hajnali 4:30. Egy kocsi jött és elvitt a Heathrowra. A közelben találkoztam a csapattal: Louise O'Sheaval és Pauline Llorcaval az UNICEF UK-tól, Harry Bordennel, a fényképészünkkel, és a barátommal Luke Windsoral, aki bemutatott engem Pauline-nek egy évvel ezelőtt. Az első útszakasz gyors volt: Londonból Párizsba, ahol találkoztunk Julien Harneisszel, aki az UNICEF-et képviselte Guineában az elmúlt három évben. Párizsból a Charles de Gaulle-ról az Air France sugárhajtásújával utaztunk Conakry-ig.

Majd aludtam. Amikor felkeltem már túl voltunk a leereszkedésen Nouakchottba, Mauretaniaban, ahol lecsökkent a létszámunk néhány utasra. A kabinom ablakán kívül: sivatag. Mérfőldeken és mérföldeken át. Hatalmas és ősi.

Mire megérkeztünk Conakrybe, a nap lenyugodott, és sötét volt. Átugrottunk egy 4x4-esbe, de csak fél perce voltunk a kocsiban, mielőtt Julien megkérte a sofőrt, hogy álljon meg. Az túloldalán az érkezési terminál parkolója tele volt gyerekekkel. Elszigetelve őket. Nem játszottak együtt. A földön ültek: magányosan és csendben. Olvastak. Mert, mint Julian magyarázta, ez az egyetlen biztonságos hely arra, hogy tanuljanak. Itt is van elektromos utcai lámpa nekik az olvasásra, és este nem végeznek házimunkát vagy dolgoznak. Néhány gyerek sétál egy órán át csak utána ül le a földre a parkolóban olvasni.

Egy ország, mint ez, azonnal ledönti a képzelgésed falait, és hátralöki azokat óriási távolságba, az ellenkező irányba. Ez tudattágító. Olyan érzés volt, mint az előző alkalomnál, Indiában a leszállás után. Az élet hemzseg minden sarokból és negyedből. Mégis érzem ahogy a saját valóságom kartondoboza kilapult és kinyílt. Most látom a világ peremét.

A kuszkusz és quiche után, Julian odaadta nekem az ország kevert történelmét. Amiből azt az elképesztő felfedezést tettem, hogy Nyugat-Afrikában, itt Guineában és Sierra Leone-ban, senki nem tanítja a gyarmatosítás előtti történelmet. Itt a "történelem" a francia gyarmatosítás késő tizenkilencedik századi eljövetelével kezdődik. Ez azt jelenti, hogy a kollektív tudatnak nincsenek történelmi ismeretei vagy részletes elbeszélései a francia gyarmatosító szokások strukturális integrációját megelőző időből. Guinea kikiáltotta a függetlenségét Franciaországtól 1985 októberében. Az összes szomszédos állam közül, Guinea adott a leghangosabban hangot az eltérő véleményének. Nem akarták a francia életmódot, nem akarták a francia infrastruktúrát, a francia társadalompolitikai rendet; vagy a francia kultúrát. Tudták, mit nem akarnak, de nem tudták - mert nem volt jövőképük - hogyan építsék újá az országot.

Az, hogy nem tudod, hogy mit akarsz, egy állam problémája, de ez szintén probléma a fejlődési szintben. Az UNICEF azért van itt, hogy segítse az ország jövőkepét a látomásukban, de ha hiányzik a jövőképük az egészségügyben vagy az oktatásban, ha hiányzik a társadalom jövőképe az alkotással kapcsolatosan, nagyon nehéz segíteni, vagy tudni, hogy hogyan lehet segíteni.

Vacsoránál, Julian mondott nekem valami elgondolkodtatót. Nyugat-Európában, a valóság aránylag rögzített. Guineában, a valóság értelmezése tág. A nyugaton, a folyamatos és szervezett információt nagyon gyorsan értelmezzük és hasonlóan gyorsan (esetleg pontatlanul) és mereven reagálunk az eseményekre, egyénileg és közösségileg, gyorsan és határozottan, mint egy társadalom. A BBC, a Guardian vagy a CNN megerősít vagy megcáfol, eseményeink egymásra hatása miatt: legyen az háború, egy új törvényjavaslat elfogadása, egy királyi esküvő vagy olimpiai aranyérem.

Guineában nincs hír; itt csak szóbeszéd van. Volt egy zaj a faluban. Néhányan azt mondják ez egy bomba, mások azt mondják pisztolylövés volt, megint mások azt mondják, hogy egy összedőlő épület volt, és megint mások szerint még mindig háború van. Talán ez a terület túl nagy, a különböző elemek túlságosan darabokra törtek, a beszámoló folytonossága túl kialakulatlan, így kellett megérteni teljes egészében. Guinea több békével lett megáldva, mint a szomszédai az új időszakban,és elkerülni látszik a belekerülést egy eldönthetetlen katonai konfliktusba. De ugyanez a törvényszerűség vonatkozik: egy szegény nemzetre, önmaga érzésének zavarosságával, nem remélem, hogy kiépítünk egy struktúrát amely elősegíti a társadalom nélküli lakosság szó nélküli élelmezését.

Azonnal világos lett, hogy a problémák egy fejlődő országban, amely hasonló mint Guinea, óriási, de egyszerűen meg lehet határozni, minthogy víz, élelem, egészségügyi berendezés, védőoltás és oktatás.

Elsősorban, a gyerekeknek, akik majd megöröklik az elkövetkezendőben, és formálják majd az ország jövőjét - szükségük van tiszta vízre, vasra, ásványi anyagokra, vitaminokra, oltásra a betegségek ellen és oktatásra."

(Integrációs struktúra= szerkezet beolvasztása)
(Infrastruktúra= Egy adott szervezet vagy szolgáltatás működéséhez szükséges eszközállomány hálózata.)
(A szövegvégi szómagyarázat nem szerepel a szövegben. :) )
~Sue

GwenPage írta:

Istenem, bele fogok halni a csodálatomba, amit iránta érzek!

Tomra már nincsenek szavak..Több mint tökéletes. Egyszer úgyis a szemébe mondom,mennyire csodálom. *eltökélt fej*

GwenPage írta:

Istenem, bele fogok halni a csodálatomba, amit iránta érzek!

Ezzel nem vagy egyedül

Istenem, bele fogok halni a csodálatomba, amit iránta érzek!

Köszönet a fantasztikus képekért!

LuluDarling írta:

Gondolom, hogy le ne égjen a kis hófehér bőre és össze ne csipkedjék még jobban a rovarok...Egyébként a kocsis képen látszik, hogy vagy hajnalban, vagy szürkületkor készült, szerintem akkortájt ott is hűvös van. Azt mondják, pölö a sivatagban is tud nulla fok lenni este.

na mondjuk az igaz... baromi sok a szúnyog .-. de a legyek a legdurvábbak... 2 percnél tovább nem tudsz úgy egy helyben állni hogy ne vegyen körül kapásból vagy 30 -.-" nagyon brutális... amúgy lehet hogy hűvös van hajnalban... arra már sajnos nem emlékszem hogy olyankor milyen idő van, de napközben pusztító a forróság .-.