Fanfricik ♥

Amikor azt mondta, hogy "durva", akkor nem abban a bizonyos értelmében gondoltam, hanem hogy simán közli ezt Loreeval, konkrétan szemrebbenés nélkül. És nagyon jól látod, pontosan azért, hogy később ne legyen számon kérhető az esetlegesen felháborító viselkedéséért...nagy játékos a fiú. Előbb megmutatja a fájdalmas emlékeit, az életét, utána pedig színt vall de egyben fel is emeli a kezeit, hogy "én megmondtam, rajtam aztán semmit ne kérj számon"...szóval nagyon kis ügyes...
És igen. Az elején tényleg nagyon ódzkodott az egész érintés dologtól, mind a fizikaitól, mind a mentálistól. Aztán valamikor ez az egész átalakult. Talán sem ő, sem pedig mi nem tudjuk, hogy mikor. De az biztos, hogy rejtegeti azt a titkot, hogy jól esik neki Loree érintése. És Loreenak sem jut az eszébe, nem tűnik fel neki Loki változása ebben a dologban. Mert Loreenak ez az egész olyan természetes. Matt-tel ezt szokták meg, neki olyan természetes, mint a levegő vétel. Nem tudja bele képzelni magát Loki helyébe, hogy neki meg nagyon nem volt az, mostanra pedig valamiért nagyon megszokta, sőőőt...

Nem tudom mit gondoljak arról, hogy Loki ezt így kerek perec megmondta, de nekem nem a durvaság jutott eszembe róla. Hanem az, hogy őszzinte volt és felkészítette arra, hogy egyhamar nem fogja tudni elhagyni ezt a már ösztönösnek nevezhető dolgot, hogy ha teheti valakibe belerúg, mindegy, hogy mennyire fontos neki. Bár aki nagyon fontos neki, azt nem bántja. Vegyük csak Friggát. szerintem Loreeval is eljuthat ide, de azért gyorsan közölte ezt, hogy védve legyen az esetleges nem ezt vártam tőled támadásokkal szemben, vagy arra az esetre ha Loree megvádolja, hogy azt hitte végre megbíznak egymásban.

Azért most megnyugodtam, hogy nem csak én vagyok olyan hülye, hogy ilyen alternatívákat is elképzeljek. Bár az orrturkálás kicsit undibb, mint a szemkinyomás. XD

Na az érintés érdekes kérdéskör. Az elején ugye igencsak húzódozott tőle és az egyetlen amiért beletörődött a dologba, hogy közölték vele, ez csak így megy. És ugye akkor valószínűleg eléggé dominált a hatalom iránti vágya ahhoz, hogy beadja a derekát. Most már azonban biztos, hogy nincs a dologgal szemben semmi ellenérzése. Ez akkor tűnt fel először amikor gyakorláson túli ide-oda játék után ő kezdeményezett, hogy érintés útján közöljön valamit. :D Az pedig tuti jól jön neki, hogy mindenki úgy tudja, hogy ez fontos az egészhez. Az ilyen típusú emberek nem szeretnek lebukni az olyan érzelmekkel kapcsolatban amiről úgy hiszik, hogy gyengévé válnak tőlük. Loki pedig nagyon is ilyen. :D

Ohh, akkor eljutottunk egy olyan szintű szimbiózishoz, ahol mindegyikünk vár valamit a másiktól. XD

Nos, szerintem Lokinál ez a hibás önigazolás, amit te mondasz, azért alakult ki, hogy ezzel is azt támassza alá, ő ilyen, tőle aztán senki ne várja, hogy megváltozzon, megszoksz, vagy megszöksz...ennyi...ami inkább megrázó az az, hogy simán Loree szemébe mondja, hogy újra és újra bántani fogja, egyszerűen csak azért, mert akár egy pillanatra is jó érzéssel tölti el. Ez azért kemény...
Ami pedig a harcos Thoros-Lorees-információ szerződ projektet illeti, szerintem ott minimum két legyet ütött egy csapásra. Kitölthette a dühét Thoron, és még a kellő infó birtokába is jutott...van ott ész, kérem szépen...
A vacsorás jelenetnél most már én is bele gondoltam egy olyan verzióba, ahol szegény Loree Loki orrában kotorászik, node hagyjuk...
Ami pedig Loree érintésének az elfogadását illeti...szerintem Loki kezdettől fogva elég jól fogadta a fizikai kontaktust kettőjük között, az elmúlt időben pedig többször is ő kereste azt. Szerintem jól jön a számára, hogy a kényszer álcája mögé rejtheti azt, hogy jól esik neki Loree érintése és az, ha ő is megérintheti. A külső szemlélő úgy gondolja, ez a számára kényszer, hiszen így láthatnak bele egymás gondolataiba...bár ugye szépen, lassan ez már érintés nélkül is menne...
És igen...IGEN...létfontosságú a kommented...tényleg nagyon vártam már, és köszönöm!!!!

Na, csak mert már lassan elkezded elhitetni velem, hogy létfontosságú a kommentem (na jó, nem csak azért):

Újfent meg kell állapítanom, hogy Loki azt tette amire számítani lehetett. Megnyílt, majd megrettenve attól amit tett, megint magába fordult. Gondolok itt a leszegett fejre és a szemkontaktus hiányára, amit korábban sosem hanyagolt, mindezzel támogatva fölényes helyzetét. XD Azzal a ponttal nem értek csak egyet amikor azt mondja, hogy van benne egyfajta késztetés, hogy bántsa a körülötte lévőket és uralkodjon rajtuk. Szerintem ez egy téves önanalízis, de ez az én személyes véleményem. A húzás amit elkövetett az viszont megint hozzá méltóan alja és alattomos volt. XD Én előbb hittem volna el, hogy a Thorral szembeni ellenérzése vakította el ilyen szinten, mint azt, hogy ez is egy jól kitervelt csel része. De persze nem hazudtolta meg magát. A gyanúja szerint eljátszott egy szerepet (ami egyet kell értsek Loreeval, tényleg nem eshetett nehezére) ami persze bejött, és ezáltal megkapta amit akart. Nagyon tetszett a megfogalmazás, amikor a kémek kéméről azt írtad, hogy dalolt, mint egy madár. Azért vicces volt elképzelni, hogy pont az dalol aki általában másokat daloltat. XD A vacsorás jelenetnél meg vihogtam. Meg nem kérdezd miért, mert halvány gőzöm sincs. Talán túl jól sikerült a vizualizálása Loree hátranyúlásának és egy meglehetősen poénos összkép jelent meg előttem. (A hülyébbik énem elgondolt egy olyan verziót is, hogy mi van ha a kommunikációs igyekezete közben inkább Loki szemébe nyúl bele. X'DDD ) Na stupidság off. A zárókép, a tükörképük igazán... hogy is mondjam... Oké, vesztettem, nem találom rá a szavakat. Szép, és egyszerre ijesztő, és megható és elgondolkodtató, ugyanakkor fura. Jó volt látni, hogy Lokinak azért van úriember énje és várható reakció volt, hogy a kitárulkozását követő bezárkózás közben nem fogja díjazni ha tapogatják, de ezért is volt duplán meglepő, hogy a vacsorakor nem, hogy nem zavarta a dolog, de mintha kifejezetten megelégedésére szolgált volna. Loree, meg nem lep meg, hogy megrettent a dologtól meg attól is amit az kivált belőle. Még akartam valamit, de a nagy közölhetnék közben kiment a fejemből. Ja, megvan! Loki üzenete Loreenak, hogy győzni fognak. Azért a megalomániájáról még mindig nem sikerült letennie. XD Egy szó, mint száz.Megint szuperet alkottál Lulu! Hatalmas grat érte. :D <3

Óóóó, én örömmel vesézek. Szeretem mély búvárkodni abban ami tetszik. És ez tetszik. Lokit meg ítéletnapig tudnám elemezni. Sokszor már úgy érzem, hogy le kellene lőni, amikor elkezdek elemezni dolgokat. XD

Nos Adri, eléggé bele tudunk lendülni! Bevallom, én imádok a fricimről beszélgetni másokkal, nem azért, hogy halálra dícsérjenek, hanem azért, mert fontos tudnom, hogy az olvasók hogyan látják a karaktereimet, a történéseket, mit gondolnak a kialakult helyzetekről, érzelmekről....Ezek a visszajelzések visznek engem előlrébb, rengeteg ihletet adnak. Sue pedig tökéletes partner ebben. De bármikor lehet hozzánk csatlakozni!

Igen, ami megint én központúvá teszi, simogatja az egóját és nem sokban segíti, hogy megértsen másokat. XD De szeretném hinni, hogy most történt valami. Vagy inkább csak elkeseredetten akarom hinni, mert akkor ezáltal megmenthetővé válik...

Csajok,ez már betudható műelemzésnek      Jó olvasni titeket.       Bólogatok mint a hülye  gyerek   .

Hát majd kiderült, hogy most merre tovább...
Ja, meg szerintem Loki most nagyon élvezi azt is, hogy Ő van a figyelem középpontjában, sokkal inkább, mint Thor...most Fury is azon van, hogy mindenképpen összejöjjön ez a dolog Loree és közte...a központban van és ettől is fel van turbózva...

Na igen, csak Loki már túlléphetne magán. Először üldözési mániája van, utána megalomániája, majd amikor rájön, hogy nem eszek olyan forrón a kását, megint üldözési mániája, utána meg úgy tekint a másikra, mint valami tanulmányozandó ritkaságra. Komolyan ,ha nem kezd el magából érzelmeket kicsikarni, megrázom, mint Krisztus a vargát. Néha tényleg olyan, mint egy gyerek. Nem. Elég gyakran olyan. De remélem az amit csinált a fejezet végén az fordulópont. Mert ha nem, akkor tényleg nem jutnak el oda ahova kellene, hogy tökéletesen működjön a dolog. Ehhez kötődés és bizalom kellene, Lokinak meg ez megy a legnehezebben. Ehhez ki kellene jönnie a várából. Nem csak néznie, hogy a másik folyton felkenődik a kapura, meg időnként hitegetnie vele, hogy bejuthat, ha kicsit kitartóbban próbálkozik...

Köszi csajok, tündibündik vagytok!

Sue, szerintem Loki egy részről kíváncsi is...mármint most soha nem ismert érzéseket tapasztal meg, egy másik hozzá való állást...(direkt nem hozzáállást írtam. XD) Nem igazán tapasztalta még, hogy valaki nyitna felé, valaki nem az előítéleteivel bombázná, hanem szeretne vele tiszta lappal indítani. Ez egy részről gyanús Lokinak, hiszen magából indul ki és mögöttes szándékot sejt, más részről pedig kezdi érezni, hogy ez bizony nem becsapás...és izgalmasnak találja ezt az egészet...izgalmasnak találja Loreet...a kapcsolatukat...és Lokinak szüksége van az izgalomra...
Loree pedig...ő pedig sodródik...sodródik az Őrangyal léttel, és az érzéseivel, amelyek igen vegyesek és zavartak...

Lulu ezt volt az eddigi legjobb, legszebb és a legérzelmesebb fejezet! Rám óriási hatással volt! Loree elképesztően fantasztikus személyiség, az hogy Lokinak elmondta mi törént az "elődjével", hatalmas lépés volt, mert Loki másként is lereagálhatta volna a helyzet, jöhetett volna a szokásos " Én isten vagyok" szöveggel, de nem tette.Na mikor Loki odatérdelt Loree ágya mellé és megsimogatta a homlokát,na én ott voltam totálisan kész érzelmileg! A vége pedig gyönyörű volt, hogy Loki megosztotta Loree-val az emlékeit!
Gratulálok Lulu ehhez a csodálatos fejezethez!

Oh, Lulu ez valami fantasztikus lett!Megint teljes átélés,én is a hatása alá kerültem( szokás szerint). Imádtam az új fejezetet  :love:Nagyon,nagyon szépen köszönöm!!!  

Nagyon jó lett az új fejezet! Izgatottan várom a következőt! :)

Én is azt hiszem, hogy nincs ellenvetése ezzel szemben. Biztos vagyok benne, hogy érzi a melegségét a dolognak, és ha mereven is áll hozzá, az azért van, mert nem akarja elhinni, hogy ez valós. És ilyenkor hihetetlenül tudom sajnálni, de megértem. Megértem, mert magamon is tapasztalom. Nálam is van egy téma, amit annyira nem akarom elhinni, hogy kapásból visszavonulót fújok, bevonulok a kis váramba, felhúzom a hidat, bezárom a kaput, leeresztem a rácsokat, felveszem a páncélomat, és ostrom készültséget hirdetek, majd a toronyból szemlélem az eseményeket. Ami persze kivétel nélkül megfutamodás lesz. A poén, hogy egy részről az elején ez még örömmel tölt el. Aztán ráébredek, hogy újból egyedül maradtam, és utána már dühös és csalódott vagyok, hogy ilyen könnyen nyertem. És mégis... Mindig újra és újra megtörténik. :( Szóval abszolút megértem Lokit. De Loreet is, hogy megunta az ostromot. Nem mindenki olyan kitartó, hogy ítéletnapig döngesse a kapukat arra apellálva, hogy a másik előbb utóbb megunja és majd csak kijön. De mégis tisztelem, hogy eddig kitartott. És megint csak az jutott eszembe, amit én szoktam csinálni. Loki is eddig szemlélte a dolgokat a maga kis tornyából, csak kettőnk között a hatalmas különbség, hogy ő képes megtenni azt, amit én nem. Hogy legalább akkor a másik után kap, amikor látja, hogy az feladta és inkább lemond róla. Nem várja meg, hogy eltűnjön a távolban és utána eszméljen rá, hogy ennek nem így kellett volna lennie.

És én is gondolom, hogy nem akarta, hogy Loreenak baja essen, de tényleg eléggé bizalmatlan, ha ha szenvednie kell a másiknak, hogy higgyen neki. Hogy nem képes máshogy bízni benne, csak úgy ha kap előtte valamit. De merem remélni, hogy eztán nem csak akkor ad, ha kap is. Remélem már tényleg eljutott oda, hogy megbízik Loreeban és nem csak mondja ezt. És igen, ez már totális fangirling. XD

Nekem az a letérdelős-simogatós rész kicsit olyan..."Megkínoztalak testileg-lelkileg, de szükség volt rá, hogy én is adhassak...hogy adni merjek..." Ez olyan tippikus Lokis gondolkodásmód... És meg vagyok győződve róla, hogy azt azért nem akarta, hogy Loree komolyan megsérüljön és először életében lát valaki olyat sebezhetőnek, akihez kötődést érez...ráadásul miatta történt...
Jó, tudom, hogy Odint is látta, amikor Odin-álomba merült...de vele kapcsolatban voltak ellenérzései. Loree viszont soha nem ártott neki, nem hazudott neki. De mégis Lokis eszközöket használt arra, hogy megkapja tőle azt, amit akart...mert pillanatnyilag egyszerűen nem ismer más eszközöket...
De azt hiszem, szereti Loreet megérinteni...mentálisan és fizikailag egyaránt...és szereti, ha Loree is megérinti őt...

Abszolút érződik. Az enyémben meg szép vihar van. És az amikor oda térdelt az ágya mellé és megsimogatta a homlokát... Na akkor voltam ott, hogy nekem annyi, Én ott halok meg... Teljesen KO lettem tőle. Mondom, ez nem lehet ENNYIRE SZÉP! Azt hiszem ehhez én kevés vagyok...

Köszi Sue! Nagyon örülök, hogy tetszett! Szívem-lelkem benne van!

Hát akkor azt hiszem én itt válok el Loreetól. Mármint itt cselekedtem volna másképp. Valószínűleg tovább védtem volna a titkomat, most már azért mert nincs semmiféle kapcsolat, az is megszűnt ami volt, tehát már annyira se tartozik rá, mint amennyire eddig tartozott. Vagy pedig én is elmondtam volna, de inkább azért, hogy nesze, tessék, élvezkedj és legyél boldog, de után a biztosan kihajtottam volna a szobából. Kb úgy, hogy most már mindent tud, békén is hagyhat. De lehet mégsem lennék rá képes. Az igazat megvallva elég lenne belenézni a szemébe, betekinteni a felszín mögé, és teljesen magam alatt lennék, mert valamilyen szinten ironikus, hogy pont egymásban keresik a vigaszt. 

Az utolsó mondat meg számomra abszolút érthető volt, és szerintem így volt szép. Meg kicsit fájdalmas is, hogy Loki annyira bizalmatlan, hogy csak akkor képes adni, ha kap is. Persze, adott már korábban, de azok semmik voltak ahhoz képest amit ő elvárt Loreetól. Mondhatni csak szárnypróbálgatások, de azok is csak a haszon megszerzéséért történek. Ez a rész, csak ismételni tudom magam, nagyon fantasztikus lett. Olyat engedett láttatni amitől mindkét karakter sokkal kézzelfoghatóbb, élőbb lett. Loki megmutatta, hogy nem szörnyeteg, Loree pedig, hogy bár erős, de mégis nő, mégis van ami neki is fáj. Komolyan. Szép volt. Én megindultam tőle. Talán ez volt az eddigi legjobb fejezet...

Azt hiszem, Loree talán azért mondta el Lokinak az egész históriát, mert meg van róla győződve, hogy véget ér az Őrangyal-őrzött kapcsolatuk, többet nem fognak már nagyon találkozni, így nem bánthatja már ezzel...vagy ez is azzal van kapcsolatban, hogy feladta a harcot Lokival, már minden mindegy, kapja meg, amit akar, örüljön csak annak a gyerekes, hisztis fejének... Vagy pedig oktató jelleggel, ahogyan ő is mondja, nem csak Lokit érte eddig fájdalom és veszteség az életben...szembesíteni akarta ezzel...

Egyébként nem tudom, hogy az utolsó mondatnak az értelme átjött-e...sokat gondolkodtam rajta, hogy szó szerint leírjam-e mi történik, de inkább burkoltan fogalmaztam, de lehet, hogy így egy kicsit elsikkadt a lényeg...
A fejezet végén ugyanis, Loree föladja a küzdelmet, nem akar tovább harcolni sem Lokiért, sem Lokival, sem pedig a kettőjük kapcsolatáért...mert bele fáradt. Loki viszont megijedt ettől, miután megkapta amit akar - Loree titkát - már ő is tud adni...és miközben Loree alszik, telepatikusan megmutatja neki az egész életét...az emlékeit...megnyílik...mindezt saját akaratából.

Köszönöm szépen Lulu, és ahogy ígértem:

Kíváncsian vártam ezt a fejezetet. Több okból is. Az egyik az volt, hogy érdekelt, hogy mégis Loki mit fog szólni ha megkapja végre az oly régóta áhított információt. Mint ahogy gyanítani lehetett, a kíváncsisága már az érzéketlenség határát súrolta. De jó pont, hogy nem próbálta Loreet vigasztalni azzal, hogy ő egy isten és vele ez biztosan nem fog megtörténni. XD (Lehet ő is hallotta azt a bölcs midgardi mondást, hogy hallgatni arany. XD ) Lényegében véve semmilyen megértést sem mutatva követelte, hogy minél előbb térjenek a lényegre, azaz miként halt meg az "elődje". A másik az volt, hogy Loree egyáltalán miért mondja ezt el neki? Nem tartozik semmivel Lokinak, plusz az sem osztott meg vele információkat, hogy aztán joga legyen követelőzni. Utána, mer az utóbbi fölött abszolút átléptem, megmaradtam annál, hogy én valószínűleg közöltem volna vele, (mindegy mit tud), hogy elmehet a sóhivatalba. XD 

Szóval Loki pont olyan tapintatlan volt, mint várni lehetett. De közben mégsem. Én rendesen meghatódtam a záró jelenettől. De komolyan. Az egész felkavaró volt, de mégis annyira szép. Szerintem Loree megbocsájtott neki. Vagy legalábbis megfog. Loki hihetetlenül ragaszkodik hozzá. És most már kezdek túllépni azon, hogy minden tettét kétkedéssel fogadjam, hogy folyamatosan mögöttes szándékot sejtsek. Úgy vélem Loree mégis képes meggyógyítani a lelkét, csak úgy tűnik ehhez a könnyei kellenek. szenvednie azért, hogy ezáltal gyógyítson. Oké, most lehet mindenféle hülyeséget írok össze, de mentségemre legyen mondva, tényleg megbolygatott ez a fejezet. Annyi minden gondolkodni valót adott. Lokiról is és Loreeról is. Nagyszerű fejezet. Csak így tovább!

Gyönyörű és megindító volt az új fejezet, Lulu! Izgatottan várom a következőt! 

Mivel Sue-nak nehéz hete volt, sok-sok szeretettel neki...és minden hűséges olvasómnak!

Őrangyal - Tizennegyedik fejezet - Múlt és jövő

Lulu, te idegroncsot akarsz belőlem csinálni. Jelentem: jó úton haladsz. A fejezet nagyon jó volt és kíváncsi vagyok Loki hogyan reagálja majd le azt amit Loree mesél neki. Az ő orra előtt még biztosan nem halt meg senki aki fontos lett volna számára, de ha azzal próbálja meg megvigasztalni, hogy ő egy isten, nem olyan egyszerű megölni, akkor komolyan mondom, én fogom leütni. XD