Ő a kedvencem, mert...

LuluDarling írta:

Azért én ezzel a "gonosz karakter" dologgal vitatkoznék...szerintem Loki karakterének az erőssége pont abban van, hogy ő nem gonosz, sokkal inkább "csak" sérült lélekkel rendelkező karakter, aki - ahogy te is mondtad - a cinizmusa és az esze mögé rejti a fájdalmát és a zavarodottságát.
Most offoltam kicsit, ez már inkább Loki kibeszélő lenne...

Ez elég összetett dolog, avagy: mitől gonosz a gonosz? Maga Loki is egy összetett karakter, ahogy olvastam a bejegyzéseket, mindenkit megfog benne valami, hisz egy remek karakter. Az, hogy emberekre támad, gyilkol, idegen fajt szabadít el, gonosz dolog, akármi is váltja ki. Mondom ezt úgy, hogy teljesen meg tudom érteni, elég arra gondolni, Thorban milyen arcot vágott párszor, mikor Thort agyon istenítették. Ahogy mondta is: mindig az árnyékodban (bocsi, nem tudom szó szerint idézni :) )
Viszont ez már tényleg másik topic, újoncként nem akarom rögtön teleoffolni... :) (gigaOff: Star Trekben akárki akármit mondott, én Khant nem tartottam igazán gonosznak... és érzéketlennek sem. Voltak gonosz húzásai, de nem tudtam megkövezni)

slytherin írta:

Nekem Loki az, aki mer beszélni. Aki ki tudja mondani, miért gyengék az emberek. Nagyon jól eltalált gonosz karakter, és amit imádtam, az a cinizmusa. Ahogy kijátssza az embereket, de még saját testvérét is. És persze mert Tom játssza a karaktert, az sem utolsó szempont!

Azért én ezzel a "gonosz karakter" dologgal vitatkoznék...szerintem Loki karakterének az erőssége pont abban van, hogy ő nem gonosz, sokkal inkább "csak" sérült lélekkel rendelkező karakter, aki - ahogy te is mondtad - a cinizmusa és az esze mögé rejti a fájdalmát és a zavarodottságát.
Most offoltam kicsit, ez már inkább Loki kibeszélő lenne...

adrilimo írta:

Írtam És én köszönöm hogy ilyen figyelmes vagy

Nekem Loki az, aki mer beszélni. Aki ki tudja mondani, miért gyengék az emberek. Nagyon jól eltalált gonosz karakter, és amit imádtam, az a cinizmusa. Ahogy kijátssza az embereket, de még saját testvérét is. És persze mert Tom játssza a karaktert, az sem utolsó szempont!

LuluDarling írta:

Összefoglaltad a lényeget!
Kérlek, írj majd magadról néhány szót az "Üdv a fedélzeten!" topikba. Előre is köszönöm!

Írtam És én köszönöm hogy ilyen figyelmes vagy

adrilimo írta:

Nahát most nekiültem volna megírni miért is szeretem életem egyik értelmét és erre mit látok?Hogy már leírtatok róla mindent.Így már csak ennyit tudok hozzá tenni:Szeretünk Loki!!!

Összefoglaltad a lényeget!
Kérlek, írj majd magadról néhány szót az "Üdv a fedélzeten!" topikba. Előre is köszönöm!

Nahát most nekiültem volna megírni miért is szeretem életem egyik értelmét és erre mit látok?Hogy már leírtatok róla mindent.Így már csak ennyit tudok hozzá tenni:Szeretünk Loki!!!

Egyetértek Luluval, engem is nagyon izgat már, hogy mi lesz Loki karakterével a Thor 2-ben!

LuluDarling írta:

DeloraMercel írta:

Sziasztok! :)
Furcsa, de első ránézésre nem volt az esetem :D Az egész sztorin ( Thor ) átsiklottam, aztán valahogy mégis bekattant a rajongás, ez még a Bosszúállók előtt.
Kedvelem a negatív karaktereket, minden filmben őket keresem elsőként :D Én mindig meglátom bennük a jót is, Lokiban persze nem nehéz :$
Izgalmas személyiségnek tartom, és szerintem mindenkinek beindul a fantáziája ha elkezd sunyin vigyorogni :D
Sajnos egyik filmben sem tudott igazán kibontakozni ( vagy csak én vagyok telhetetlen :D ), de kárpótlásul rengetek jó ficet lehet olvasni.
Megnyugtat, hogy nem csak én vagyok ennyire dilis :)

Szia!
Hogy őszinte legyek, szerintem a Thorban nagyon jó volt Loki karaktere, nem csoda, hogy annyi embert megragadott, viszont a Bosszúállókban kicsit sablon gonosz karakter felé vitték el, ami nagyon nem tetszett...de remélem, hogy a Thor 2-ben most ismét valami különlegeset és újat fog mutatni nekünk!

Azt én is nagyon remélem :D

DeloraMercel írta:

Sziasztok! :)
Furcsa, de első ránézésre nem volt az esetem :D Az egész sztorin ( Thor ) átsiklottam, aztán valahogy mégis bekattant a rajongás, ez még a Bosszúállók előtt.
Kedvelem a negatív karaktereket, minden filmben őket keresem elsőként :D Én mindig meglátom bennük a jót is, Lokiban persze nem nehéz :$
Izgalmas személyiségnek tartom, és szerintem mindenkinek beindul a fantáziája ha elkezd sunyin vigyorogni :D
Sajnos egyik filmben sem tudott igazán kibontakozni ( vagy csak én vagyok telhetetlen :D ), de kárpótlásul rengetek jó ficet lehet olvasni.
Megnyugtat, hogy nem csak én vagyok ennyire dilis :)

Szia!
Hogy őszinte legyek, szerintem a Thorban nagyon jó volt Loki karaktere, nem csoda, hogy annyi embert megragadott, viszont a Bosszúállókban kicsit sablon gonosz karakter felé vitték el, ami nagyon nem tetszett...de remélem, hogy a Thor 2-ben most ismét valami különlegeset és újat fog mutatni nekünk!

Sziasztok! :)


Furcsa, de első ránézésre nem volt az esetem :D Az egész sztorin ( Thor ) átsiklottam, aztán valahogy mégis bekattant a rajongás, ez még a Bosszúállók előtt.
Kedvelem a negatív karaktereket, minden filmben őket keresem elsőként :D Én mindig meglátom bennük a jót is, Lokiban persze nem nehéz :$
Izgalmas személyiségnek tartom, és szerintem mindenkinek beindul a fantáziája ha elkezd sunyin vigyorogni :D
Sajnos egyik filmben sem tudott igazán kibontakozni ( vagy csak én vagyok telhetetlen :D ), de kárpótlásul rengetek jó ficet lehet olvasni.
Megnyugtat, hogy nem csak én vagyok ennyire dilis :)

Forever_Hiddlestoner írta:

Miért féltenéd?

Loki nagy valószínűséggel rosszul viselné az abajgatást...

Miért féltenéd?

Én is meg akarnám, ha nem félteném jobban a nyamvadt kis halandó életemet. XD

Thank U, girlz. Most meg akarnám ölelni a kis drágát, ha már igy kiveséztük a kis lelkét...

Ez igaz, csak nem könnyű, mert ezt a viselkedést páncélnak használja. És nagyon nehéz kibújni belőle. Ha tesz is rá próbát az ember és valami nem úgy alakul, ahogy kellene, újra felveszi, visszazárja, és ha lehet a páncél még vastagabb, még nehezebben nyitható lesz, mint előtte volt...

Sue írta:

Na igen ez is érdekes, hogy melyik a nagyobb trauma, mert mint minden, ez is megközelítés kérdése. Valóban eléggé le tudja taglózni az embert, ha megtudja, hogy úgy lett örökbefogadott, hogy az apja lényegében véve kipakolta a szabad ég alá és legyen vele ami lesz...

Szerintem Loki alapból ilyen fajta "ember", ezt krimisorozatokban "sérelem gyűjtögető erőszaktevő"-nek nevezik. Ez egyszerűen lelki beállítottság kérdése. Minden ember máshogy és máshogy kezel bizonyos helyzeteket, veszteségeket, igazságtalanságokat az életben. Valaki túlteszi magát rajtuk, tovább lép, valaki leragad, valaki megkeseredik tőlük, és bosszút akar állni értük. A különbség csupán csak annyi, hogy Loki egy Isten, akinek olyan dolgok állnak a hatalmában, ami egy halandó embernek nem. Ha ő mérges, csalódott, abba világok remegnek bele.
Én úgy gondolom, hogy Loki tipikusan az a fajta, aki mindenképpen talál valami okot arra, hogy azt mondja, őt hátrányos megkülönböztetés éri. Egyszerűen kisebbségi komplexusa van, el sem tudom képzelni, hogy lehetne neki olyat tenni, amitől jól érezné magát. Ha Asgard Királya lenne, akkor is kevesebbnek érezné magát. Kevesebbnek Odinnál...Thornál. Lokinak tükörbe kellene néznie és hibát nem kívül keresni...

Összetört? Én inkább a romhalmazt találnám megfelelőnek a z állapota kifejezésére. :D

Sue írta:

Na igen ez is érdekes, hogy melyik a nagyobb trauma, mert mint minden, ez is megközelítés kérdése. Valóban eléggé le tudja taglózni az embert, ha megtudja, hogy úgy lett örökbefogadott, hogy az apja lényegében véve kipakolta a szabad ég alá és legyen vele ami lesz. Aztán jöhetett a felismerés, hogy ő egy jötün, és az asgardiak sosem voltak jötün barátok, ebbe persze kétségbeesetten és dacosan kapaszkodott bele, hogy megmagyarázhassa magának a kisebbségi komplexusát, amiből számára egyenes ágon következett, hogy őt nem is szeretik, csak tartják, mint valami eszközt, hátha jó lesz még valamire alapon. Szerintem ez az infó úgy döntötte össze Loki életét, mint egy szél a kártyavárat. Egész addig csak azt érezhette, hogy nem tökéletes, és csodálta, irigyelte azt, akit annak gondolt. Után viszont már azt hitte, hogy ő senkinek nem kell, senkit nem érdekel, csak esetleges haszonból van ott ahol, akit apjának gondolt, hirtelen könyörtelen stratéga lett a szemében, akit a testvérének az pedig ellenség. Nem lettem volna a helyében...

Hiddles egyik interjújában beszélt erről. Épp azt próbálták kihangsúlyozni, hogy maga Loki egy összetört lélek.

Na igen ez is érdekes, hogy melyik a nagyobb trauma, mert mint minden, ez is megközelítés kérdése. Valóban eléggé le tudja taglózni az embert, ha megtudja, hogy úgy lett örökbefogadott, hogy az apja lényegében véve kipakolta a szabad ég alá és legyen vele ami lesz. Aztán jöhetett a felismerés, hogy ő egy jötün, és az asgardiak sosem voltak jötün barátok, ebbe persze kétségbeesetten és dacosan kapaszkodott bele, hogy megmagyarázhassa magának a kisebbségi komplexusát, amiből számára egyenes ágon következett, hogy őt nem is szeretik, csak tartják, mint valami eszközt, hátha jó lesz még valamire alapon. Szerintem ez az infó úgy döntötte össze Loki életét, mint egy szél a kártyavárat. Egész addig csak azt érezhette, hogy nem tökéletes, és csodálta, irigyelte azt, akit annak gondolt. Után viszont már azt hitte, hogy ő senkinek nem kell, senkit nem érdekel, csak esetleges haszonból van ott ahol, akit apjának gondolt, hirtelen könyörtelen stratéga lett a szemében, akit a testvérének az pedig ellenség. Nem lettem volna a helyében...

Dominika13 írta:

Jogos minden amit mondasz Sue, Loki olyan, aki a fedél fölött kemény, érzelemmentes, nem hatódik meg egykönnyen, ugyanakkor belül, mélyen ő egy nagyon érzelmes és szeretethiányos ember. A személyiségét ennél jobban el sem találhatták volna a filmben, Tom pedig tökéletesen alakítja ezt. És szerintem az az érdekes, hogy Thor olyan felületes és szürke lett, hogy az nekem valahogy nem jött be. Az elején egy önbíráskodó, önfejű, nagyképű idiótát látunk, a végén pedig egy önfeláldozó, hősies férfit, és valójában csak ennyi a karaktere, pedig annyi mindent ki lehetett volna hozni belőle. Loki viszont az, akiről soha nem tudjuk, hogy most mit tehetne, vagy mit akarhat, mert ő egy több oldalú személyiség, különböző vágyakkal és fájdalmakkal. Csak másodszorra vettem észre, hogy mikor Odin azt mondta nekik, hogy mind a ketten királynak születtek, akkor teljesen igaza volt, nemcsak azért, mert akár, ha úgy adódik Loki is lehetett volna a király, de az igazság az, hogy királynak született, mindössze nem Asgardban.

Igy van, Dominika. És szerintem Loki maga is érezte ennek a súlyát, amikor megtudta.

Amúgy abban a tényben, hogy megtudta örökbefogadták szerintem nem az volt a nagyobb trauma, hogy ez a család hogy bánik vagy nem bánik vele, hanem az, hogy az igazi családja magára hagyta...

Jogos minden amit mondasz Sue, Loki olyan, aki a fedél fölött kemény, érzelemmentes, nem hatódik meg egykönnyen, ugyanakkor belül, mélyen ő egy nagyon érzelmes és szeretethiányos ember. A személyiségét ennél jobban el sem találhatták volna a filmben, Tom pedig tökéletesen alakítja ezt. És szerintem az az érdekes, hogy Thor olyan felületes és szürke lett, hogy az nekem valahogy nem jött be. Az elején egy önbíráskodó, önfejű, nagyképű idiótát látunk, a végén pedig egy önfeláldozó, hősies férfit, és valójában csak ennyi a karaktere, pedig annyi mindent ki lehetett volna hozni belőle. Loki viszont az, akiről soha nem tudjuk, hogy most mit tehetne, vagy mit akarhat, mert ő egy több oldalú személyiség, különböző vágyakkal és fájdalmakkal. Csak másodszorra vettem észre, hogy mikor Odin azt mondta nekik, hogy mind a ketten királynak születtek, akkor teljesen igaza volt, nemcsak azért, mert akár, ha úgy adódik Loki is lehetett volna a király, de az igazság az, hogy királynak született, mindössze nem Asgardban.

Odin valóban nem vette észre, de ő alapból is az a keményebb fajta, aki nem ölelgeti, meg kényezteti a gyerekeit. Szerintem ő az az apatípus, aki nem tömjénezi a fiát, csak maximum morran egyet, ha elégedett. Egy olyan önbizalommal telt embernek, mint amilyen Thor is, ez bőven elég, és még jobban fog dagadni a büszkeségtől. De Loki esetében, aki nem volt teljesen bizonyos abban, hogy bármi is jó amit csinál, ez inkább úgy jöhetett le, hogy ő újfent megpróbált mindent, és semmit sem kapott. Én az igazat megvallva ezért szeretem. Mert van mélysége. El lehet gondolkodni az ok- okozati összefüggéseken. Át lehet érezni amit érez. Nem állítom, hogy pl Thor nem összetett, de ő sokkal könnyebben megérthető és kiszámítható. Lokinál sosem lehetsz biztos abban, hogy valóban úgy fog-e reagálni, ahogyan azt elképzelted. Jah és ki ne hagyjam, hogy a mélysége érdekessé teszi, az ember pedig kíváncsi lény, tehát ez is roppant vonzóvá teszi.

Forever_Hiddlestoner írta:

Asgardon amúgy sem az a fő értékrend, amit ő képvisel, hanem a külső, fizikai erő (Loki szerintem inkább a belső erőt, mágiát, éles eszet stb. képviseli)... Röviden...

Én is pontosan így gondolom. Loki értékei ott nem számítanak olyan nagy értéknek, mint amilyenek valójában, és ebből kifolyólag mindenki Thort figyelte, őt ismerte el, stb., az ő sikerei, és azok a képességei, amelyekre büszke volt, pedig elismerés nélkül maradtak. Nem ő volt az asgardi ideál, hanem a bátyja, és ahogy Sue is mondta, mindez egy súlyos megfelelési vágyhoz vezetett, hogy úton-útfélen megmutassa, hogy az ő értékei is vannak olyan jók, mint Thoré, illetve jobbak is. Az, hogy kiderült, mi ő, szerintem teljesen lerombolta az önképét, mellette pedig a másokhoz való viszonyát is. Odin - mert Loki teljesen félreértette a szándékait, és nem is volt hajlandó onnantól meghallani mást - természetesen a jólétére törekedett, de szerintem nem vette észre időben, hogy Loki mennyire szomjazik az elismerésre a bátyja árnyékában. A topik fő kérdésére felelve pedig: pontosan azért szeretem őt, amiért mi mindannyian. Csak ugyanazt tudnám leírni újra :)

Az, hogy Loki így érezte nem okvetlenül Odinnak róható fel. Vannak olyan típusú emberek, akik úgymond "üldözési mániában" szenvednek és kisebbségi komplexusuk van. Az ilyenek mindenben és mindenhol azt látják, hogy ők vannak megkárosítva, még ha ilyenről szó sincs. konkrétan nekem is volt ilyen időszakom. Amikor folyton olyan hülyeségek jutottak eszembe, hogy engem senki sem szeret, csak azért vagyok ott ahol vagyok, mert kipakolni mégsem akarnak, meg, hogy mindkét tesóm többet kap, mint én, több van megengedve nekik stb. Így utólag visszatekintve ennél nagyobb marhaság nem is juthatott volna eszembe. Persze helyenként valóban volt kivételezés, de azért nem akkora, hogy ilyeneket gondoljak. Loki azonban az a típusú ember, ahogy Lulu is mondta, akinek hatalmas nagy szeretet éhsége van, és van benne annyi önzőség, hogy azt akarja, hogy csak őt szeressék. Hogy odafigyeljenek rá, hogy ne csak nézzék, de lássák is. Hiába volt így, ő ezt nem érezte, és ezért élte meg az egészet úgy, mintha Thor árnyékában élne. Valamilyen szinten irigyelhette a "bátyját", ő is olyan akarhatott lenni, mint ő, ami fokozta ezeket az érzéseket, míg végül egyfajta rögeszmés megfelelési kényszerben csúcsosodott ki. "Sikerült volna, apám! Megtettem volna! Érted! Mindünkért!"