Tom Hiddleston - Kibeszélősdi

Jaj de kár, hogy lemaradtam erről a rögtönzött kis szülinapi partiról!

Annyira bánom hogy nem tudtam időben feljönni...
De utólag szeretnék én is Boldog Születésnapot Kívánni Tomnak, és azt is kívánom neki, hogy minden vágya teljesüljön és legyen igazán boldog!!!!!!

Utolag is Nagyon-Nagyon Boldog Születésnapot Tomnak!!!!!!!!

Az animációk fantasztikusak Lulu!!!!!!!!

Sok Boldog Szülinapot a mi drága Thomas William Hiddlestonunknak!
Kívánom neki hogy minden kívánsága teljesüljön, és még nagyon sokáig ilyen sikeres színész maradjon! :)
32...el sem hiszem, szerintem nem látszik meg rajta mikor megborotválja a kis pofiját *-* :szívecske:

Nagyon klassz animációkat hoztál Lulu!

Még egy, ezt nem tudtam otthagyni!




No meg ezt:




És még ezt...

LuluDarling írta:

Isten Éltessen Drága Tom! Kívánom, hogy az életben minden álmod, vágyad, szerelmed beteljesüljön! Kívánok neked sok-sok erőt, energiát és egészséget, hogy még legalább ezer évig ragyoghass a szívünkben!

Csak ismételni tudlak! Isten éltesse sokáig a drágát, legyen még nagyon sok boldogsággal és sikerrel teli éve! Azzal, hogy megismertem őt, rengeteg pozitív energia és vidámság költözött az életembe, és még ismeretlenül, távolról is nagyon sokat hozzátett az életemhez. Hasonlóképp kívánok neki sok erőt, kitartást, boldogságot és egészséget, amit érdemel, és amivel még sok-sok évig beragyoghatja az életünket! :szívecske:

XD Jó lehet a hadszíntér elemzést hanyagolhattam volna.

Sue írta:

Jó, ezen nem fogunk fenn akadni. :D Szeretem a gondolataimat kifejteni a pszichológiai szakszavak alkalmazása helyett. -.- Azok olyan ridegek és érzelem mentesek...

Nos, mivel te már kifejtetted érzelmesen, felvázolva a fél második világháborús hadszínteret, így nekem már csak rideg és érzelemmentes pszichológiai szakszavak maradtak...

Jó, ezen nem fogunk fenn akadni. :D Szeretem a gondolataimat kifejteni a pszichológiai szakszavak alkalmazása helyett. -.- Azok olyan ridegek és érzelem mentesek...

Sue írta:

Pontosan. Bár azt ki lehet heverni kemény munkával, de szerintem Freddie ezen a stresszen túl, belerokkant lelkileg abba, amit tapasztalt.

Poszttraumás stressz...két szóban...

Pontosan. Bár azt ki lehet heverni kemény munkával, de szerintem Freddie ezen a stresszen túl, belerokkant lelkileg abba, amit tapasztalt.

Poszttraumás stressz...

Biztos vagyok benne, hogy nem. Csak azért mondhatta, mert a katonák akkoriban nagyon érdekesek voltak, és úgymond "menő" volt ilyen anekdotákkal szórakoztatni a társaságot. De aki már egyszer ölt, vagy kénytelen volt belenézni annak a szemébe, akit meg kellett ölnie (és tételezzük fel, nem gyilkos természet), akkor az nem fogja ezt élvezni, és ha mégis úgy adja elő, akkor azért teszi, mert ez egyfajta megfelelési kényszer, amivel be akar állni a sorba. A háború csak addig lelkesítő, amíg csak a magasztos célokat, a fennkölt szózatokat látod, és munkál benned a harci vágy, de amint kilépsz a sáros, vérben úszo csatatérre, ahol négykézláb mászva kell mentened az életedet, belenézned a szemébe annak, akibe éppen belemélyeszted a késed, vagy látni a sok nyomorultat a földön, amint éppen haldoklik... Kizárt, hogy ezt ép eszű ember élvezze. Ez csak egy pszichopatának vagy őrültnek tetszhet...

Sue írta:

Bár ő sem volt lelkileg teljesen jól, azt hiszem...

Igen, én is így gondolom. Szerintem egyáltalán nem élvezte annyira a csatát, mint ahogy ő azt előadta. Sőt...

Valóban okkal reagált úgy, ahogy, de tartom, hogy azért üvöltözni senkivel sem kell. Én is marhára ki lennék akadva ha a szerelmem zsebében egy búcsúlevelet találnék, amiben arról ír, hogy miért lett öngyilkos, de biztosan nem egy bár előtt rendeznék jelenetet úgy, hogy még két utcával odébb is hallják. De Hester abszolút elborult elme volt. Totális depresszió, életuntság, és szerintem már igazából nem is volt az unalmon kívül más oka annak, hogy meg akart halni. Freddie meg jól kiszúrta őt magának. Bár ő sem volt lelkileg teljesen jól, azt hiszem...

Sue írta:

Sajnos inkább az ijesztő részét villogtatta többször, mint a romantikusat...

Azt szerettem nagyon a filmben, hogy itt nem a két férfi volt teljesen baromnak meg szemétnek beállítva, mint sok filmben. Freddie kemény reakciónak azért voltak kiváltó okai, előfordulhat, hogy a helyében én is leordítottam volna Hester fejét - mondjuk ez mindenkinek a személyes értékrendje szerint kell végiggondolnia. Freddie szerintem egy nagyon jó karakter, teljesen emberi, és ezek az ijesztő megnyilvánulásai általában okkal történtek, noha gyakran esett túlzásokba, pl. amikor a gázórára tett egy elég rideg megjegyzést.

Sajnos inkább az ijesztő részét villogtatta többször, mint a romantikusat...

LuluDarling írta:

Na én ezt gondolnám legkevésbé. A számomra Freddie konkrétan a legtöbbször rémisztő. Nagyon agresszívnak, hirtelen haragúnak látom. Én Tomnál ilyesmit még soha nem tapasztaltam. Hála Istennek...

Nem is az agresszív oldalára gondoltam, hanem az érzelmesre :) Ahogyan szereti a nőt.

A témát átviszem a Loki kibeszélő topikba!!!

Én teljesen megértem őt. Bár nem mondanám, hogy a tesóm árnyékában élek, de azzal mindig szembesülnöm kell ,hogy ő messze többre fogja vinni, mint amire én valaha is képes leszek. Szóval azért sejtem milyen érzés. Igazából mondhatni, hogy lelkizős típus vagyok. (Nem érzelmi csöpögős, meg ölelgetős, meg ilyenek. Az utóbbi meg annyira nem, hogy kicsit viccesnek is találom, hogy Tomot simán meg akarnám ölelgetni. XD ) Hanem olyan, aki direkt megkeresi az ok- okozati összefüggést, hogy miért tette amit tett, és miért lett olyan amilyen. (Valahogy vonzanak az ilyen karakterek.) Szóval én elölről hátulra meg vissza kielemeztem Lokit. És bár a módszer elítélendő amit alkalmazott, az okok megérthetőek.

Sue írta:

. Amikor pedig felvilágosították, hogy hát édes fiam, ezt nem így kellett volna, akkor meg még mélyebbre zuhant mint volt. Szó szerint, meg átvitt értelemben is.

Én bírom Loki-t. Olyan kis elveszett szegénykém... :/ Abban egyetértek veled, hogy nem úgy kellett volna a dolgait csinálni, ahogy azt tette, de szerintem nem látott más utat... Nálunk is ez van amúgy... A bátyám árnyékában élek és ha egy kis figyelmet szeretnék akkor ugyanúgy a mellékutakon kell közlekednem ahhoz, hogy eljussak oda, hogy egy picit rám is figyeljenek (de ez sem tart sokáig). :/ Szóval egy bizonyos szinten együtt érzek Lokival

Nos, ha emberség alapján kellene Tom karaktereit értékelni, Loki nem kerülne nálam az első helyre. Túl sunyi és hátborzongató ahhoz. Szerintem Loki érzelmi és megértési szempontból is kihívás lehet. Pl tény, hogy elég érdekesen gondolkodik. Nem azt nézi, hogy hagyhatták volna meghalni Jötünheimben, ehelyett hercegként nevelik fel, a legnagyobb gazdagságban és bőségben, hanem azt, hogy nem ő az aki a figyelem központjában van. Szóval kissé önző, pedig kétlem, hogy Odin látványosan kivételezett volna Thorral, a trón kérdés pedig nem is annyira kérdés, már ha az elsőszülötti jogokból indulunk ki. Meg az is fura, hogy kikel magából amiért titkolták, hogy micsoda, pedig tényleg nem rossz szándékból tették. (Mellesleg megértem, hogy miért volt úgy odáig meg vissza ettől.) Aztán igencsak érdekesen értelmezte azt is, hogy mi Asgard érdeke. Simán elintéztette volna Thort, megölte a vérszerinti apját és egy egész fajt képes lett volna elpusztítani, mert szerinte ez Asgard érdeke és Odinnak ezzel a kedvére tehet. Amikor pedig felvilágosították, hogy hát édes fiam, ezt nem így kellett volna, akkor meg még mélyebbre zuhant mint volt. Szó szerint, meg átvitt értelemben is.

Nos, úgy látom, végre sikerült olyan témát felvetni, ami megmozgatja a Tom rajongó közösséget!